A bankárok az Egyesült Államokat és Európát is legyőzték már
2012. július 24. Hozzászólás
Nagyon elgondolkoztató az alábbi cikk.Ha nem ért egyet ,az érthető.Lesz egy világkormány?
A CNBC csatornán egy érdekes riportot lehetett látni néhány nappal ezelőtt, amiben több pénzügyi elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA a központi bankok és vezetőik irányítása alatt áll, akiknek végső célja egy világkormány felállítása. A műsor azért szokatlan, mert úgy tűnik, hogy már a fővonalas média sem próbálja leplezni mi is történik valójában.
A műsorvezető a következő kérdést intézte a vendégekhez:
„Mindannyian a központi bankároknak dolgozunk? Ez már a globális kormányzás vagy egységes világ a központi bankárok vezetésével? A központi bankok akarata szerint élünk és halunk?”
„A kérdésre válaszolva: mindannyian a központi bankok rabszolgái vagyunk,” felelte az egyik vendég.
„A központi bankok vezetőinek és a szabályok, törvények megalkotóinak a lekötelezettjei vagyunk, nem a gazdasági alapszabályok irányítanak bennünket,”- tette hozzá egy másik meghívott.
Ez csak egy aprócska, bár ritka példája annak, amit a banki elit a szemünk láttára tesz a világkormány felépítése érdekében és az emberek kárára. Miután a főáramú média évtizedekig „összeesküvés elméletként” kezelte a témát, mára lehullt a lepel és az emberek kénytelenek szembenézni a valósággal.
A hatalom a világkormányt erőlteti ránk „megoldásként”. Azt próbálják az emberekbe sulykolni, hogy az egyetlen járható út és működőképes megoldás, ha a hatalmat néhány elit vezető kezében összpontosítják, egy új világvaluta bevezetésével kiegészítve.
A gazdasági válság kibontakozásakor Gideon Rachman, a Financial Times újságírója (aki azóta, munkája elismeréseként, az idei Bilderberg találkozóra is meghívást kapott), szerkesztői cikkében kijelentette, „minden készen áll” egy diktatórikus világkormány felállítására, amit a technokrata elit kényszerít az emberiségre.
Rachman 2008-as felhívása óta a világkormány színre lépésének előkészületei komoly előrehaladást mutatnak. Franciaország, Írország, Németország, Belgium, Olaszország, Görögország, és persze az IMF és az Európai Központi Bank is a Goldman Sachs bankárainak irányítása alá kerültek. A technokraták szégyenkezés nélkül adják a világ tudtára terveiket.
2009-es megválasztását követően az EU új elnöke, Herman van Rompuy azt mondta, hogy a pénzügyi válság és a globális felmelegedés elleni küzdelem célja, hogy előkészítsék „bolygónk globális irányítását.” „2009 a globális kormányzás első éve,” mondta.
Még ugyanebben az évben a pápa is csatlakozott Van Rompuy-hoz, amikor egy „globális politikai hatóság” felállítását szorgalmazta a globális gazdaság irányítására.
Robert Zoelick, a Világbank elnöke, szintén nyíltan hirdette a G20-ak csúcstalálkozóján, hogy a terv a nemzeti szuverenitás felszámolása és a globális kormány bevezetése.
A globális kormányzást sürgető szervezetek és személyek retorikájának fontos része a globális valuta bevezetésének népszerűsítése is.
2000-ben mondott beszédében, Sirkka Hämäläinen, az EKB ügyvezetői tanácsának egyik tagja azt mondta: „Végezetül szeretnék kitérni Paul Volcker próféciájára. Lehet, hogy igaza volt, és egy napon tényleg egységes világpénzünk lesz. Talán az európai integrációt, más területi integrációkhoz hasonlóan, egy teljes mértékben integrált világhoz vezető megoldásnak tekinthetjük.”
Jean-Claude Trichet, az EKB korábbi elnöke, a Külkapcsolatok Tanácsa előtt mondott beszédében egyértelművé tette, hogy a Globális Gazdasági Gyűlés (GEM), amelyik a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) bázeli központjában jön össze, „a globális kormányzás legfőbb csoportosulásává válna a központi bankok között.”
Trichet hozzátette, hogy a BIS ülések célja, hogy biztosítsák, „a rendszer következetes haladását az igazi globális kormányzás felé.”
A globális kormányzás pontos mikéntjére is kitért:
„A globális kormányzásra sok definíció létezik. A gazdasági és pénzügyi világban úgy gondolom a globális kormányzás nemcsak a nemzetek feletti és nemzetközi intézményeket foglalja magában, hanem a globális szinten progresszívan létrejött informális csoportokat is. Ezek az informális csoportok (G7, G10, G20, stb.) kulcsfontosságú szerepet töltenek be a globális koordinációban, ott ahol a döntéseket még mindig nemzeti szinten hozzák, legyen az átgondolt szabványok, szabályok, törvények meghatározása vagy makrogazdasági irányelvek koordinálása.”
A politikai hatalom számos más tagja is nyíltan hirdeti a globális kormányzás szükségességét, nemcsak a pénzügyi válságra adott válaszként, hanem az ember által állítólag előidézett globális felmelegedés megoldásaként is.
2009-ben Bank Ki-moon ENSZ főtitkár elismerte, hogy az egyre lankadó globális felmelegedés ürügyén kivetett karbonadót egy globális testület szedné:
„Egy globális kormányzati szervet állítunk fel ennek bevezetésére és kezelésére.”
„Meg tudjuk csinálni” címmel megjelent New York Times szerkesztői cikkében Ban Ki-moon leírja, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentését célzó törekvések „elengedhetetlen eszköze egy globális kormányzati szerkezet felállítása.”
David De Mayer Rothchild, ismert globalista és környezetvédő is a globális kormányzásra vonatkozó tervekről beszélt egy Bloomberg interjú során.
„Már túl vagyunk a beszéden. A történelemből tudjuk, hogy a globális kormányzás féle tervek kivitelezése ezekre a kérdésekre nagyon nehéz a valóságban.”
Az ENSZ 2010-es tervezete félreérthetetlenül megmutatta, hogy a globális felmelegedés hisztériát és a „túlnépesedést” a középosztály felszámolására, a vagyon globális újraelosztására és a növekvő népvándorlás leplezett támogatására használják.
A 2011-es Durbani Klímacsúcson az eddigi legőrültebb és legdrákóibb klímaváltozási egyezmény született, amely értelmében a nyugatnak „a karbonadó” fizetésén keresztül kötelessége tiszteletben tartani „Földanya jogait”. A karbonadó nem egyéb, mint a világkormány finanszírozását szolgáló pénzalap.
Manapság a globális kormányzásra irányuló törekvések egyre nyíltabbak. Az alábbi idézetek viszont megmutatják, hogy a terv és az erőfeszítés több évtizedre nyúlik vissza.
„Ma Amerika szörnyülködne, ha ENSZ csapatok vonulnának be Los Angelesbe, hogy helyreállítsák a rendet. Holnap hálásak lesznek érte. Amikor eléjük tárjuk a helyzetet, önként mondanak majd le személyes jogaikról, saját jólétükért és biztonságukért cserébe, amit a világkormány biztosít majd számukra.” – Henry Kissinger
„Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.” – David Rockefeller
„A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek létezni. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992.
„Egy új globális egyezségre van szükségünk – a világ országai és kontinensei közötti megállapodásra.” – Gordon Brown.
„A globális kormányzás előkészületeit látjuk. Azonban egyet kell értsünk, és el kell fogadnunk a kötelező érvényű elkötelezettséget.” – George Papandreou, Görögország korábbi miniszterelnöke.
„Sokunk számára úgy tűnik, hogy egy világméretű konfliktus elkerüléséhez először is meg kell erősítenünk az Egyesült Nemzetek Szövetségét, hogy elindulhassunk a világkormány felé vezető úton, saját törvényhozó, végrehajtó, bírói és a béke megőrzéséhez szükséges rendfenntartó szerveink mintájára. Ennek elérése érdekében természetesen nekünk, Amerikaiaknak bizonyos szinten fel kell adnunk szuverenitásunkat. Ezt a keserű pirulát le kell nyelnünk. Ehhez bátorság, és az új rendben való hit kell. Pat Robertson néhány éve írt könyvében azt mondta, hogy világkormányra van szükségünk, de csak amikor a Messiás eljön. Ő szó szerint úgy értette, hogy minden ezt megelőző világuralmi törekvés az ördög munkája. Hát akkor csatlakozzatok hozzám. Örülök, hogy itt ülhetek a Sátán jobbján.” – Walter Cronkite.
Forrás: www.idokjelei.hu
A videó fordítása (Köszönet Doli a fordításért):
“- Tehát többnyire azzal töltik az idejüket, hogy csúcstalálkozókat tartanak?
- Véleményem szerint a fő kérdés per pillanat nem ez, hanem sokkal inkább az, hogy vajon valamennyien a monetáris hatóságnak dolgozunk-e. Ezt a kérdést szeretném ma este a nézőknek is feltenni. Az imént említett globális irányítás vajon egy egyhatalmú világ, a központi bankok irányítása? Jim Iuorio, azt állítod, hogy mindennek több negatívuma is van, a korrekció a piacokon. Mindezt elfogadom, de nem arról van szó, hogy valamennyien azért élünk és halunk, amit a központi bankok tesznek? Nem azt reméljük mindannyian, hogy létezik egy “Bernanke fazék,” és hogy van egy bizonyos határ, aminél mélyebbre, mondjuk 5 százaléknál mélyebbre már nem fogunk zuhanni?
- Természetes, hogy ezt reméljük. Hiszen ha megvizsgáljuk a gazdasági mutatókat, akkor semmit nem találunk köztük, aminek örülhetnénk. A Bernanke vezette Fed kapcsán tegnap némi ellenállást tapasztalhattunk, már ami a pénzügyi mérlegek kiterjesztését és a további tőke bevonását illeti, de a tőzsde pontosan tisztában van azzal, hogy az ellenállás egészen más, mint ezek megtételére semmiféle hajlandóságot nem mutatni. Ezért tapasztalhattuk az olaj berobbanását és az aranykereskedés hatalmas lendületét, hiszen azokra nem vonatkozik védettség. Ha a tőzsdei kereskedésben valahol megindul egy 10-15-20%-os arányú fellendülés, akkor az igazgató általában azonnal belép a képbe és megpróbál valamilyen ellen-ingert bevetni. Tehát a kérdésedre válaszolva: teljes mértékben a központi bankok rabszolgái vagyunk, és bár nagyon is szeretnénk a gazdaság rabszolgái lenni, a gazdaság mutatók továbbra se tesznek semmi mást, mint egyre mélyebbre zuhannak.
- Lacamp úr! Ön szerint a központi bankoknak dolgozunk?
- Igen, ez pontosan így van. Nézze, a piacot nem a külső piaci erők, hanem a politika, az adott szabályozások irányítják; a pénzügyi szakadék híre, a központi bankok bejelentései, az Európai Központi Banktól származó félrevezető szóbeszédek…
- Fiat valuta, amit egyre jobban hígítanak… Egyre inkább hígítják a pénzünket, hogy a piac fellendülést mutasson, és végre egy kicsivel jobban érezzük magunkat, megnyugodjunk.
- Pontosan így van! Elmesélem a Fed mit tett ezen a héten. Úgy gondolom, hogy ezúttal igazán elrontottak egy csomó mindent. Azt mondták, hogy az év végével végrehajtják az úgynevezett „csavar hadműveletet.” Másként fogalmazva bizonytalanságot keltenek arra vonatkozóan, hogy mi fog történni a „csavar hadműveletet” követően, s mindezt egy időben teszik a “pénzügyi szakadék” megjelenésével. Valóban szükségünk van erre az elképesztő mennyiségű bizonytalanságra?
- Jim! Viszont fontos, hogy a Fed-et hagyjuk egy kicsit levegőhöz jutni. Hiszen a Fed minden valószínűség szerint tisztában van vele, hogy annak, amit tesznek gazdasági szempontból minimális hatása lesz. Az egyetlen, ami valódi segítséget jelenthetne, azok a fiskális változtatások és egy újfajta szabályozás bevezetése lenne. Jelenleg semmilyük nincs, amivel dolgozhatnának. Valószínűleg ők is pontosan tudják, hogy a jelenlegi felállásban semmi jót nem tehetnek.
- Nem ezért van, hogy valamennyien tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy lesz QE3?
- De igen!
- Egészen biztosra vehetjük, hogy egy adott ponton bizony lesz QE3…
- Nagyon tetszett, amikor – már nem is tudom melyik Jim – talán Jim Lacamp említette, hogy valamennyien a Központi Bank embereinek és a törvényhozóknak vagyunk kiszolgáltatva, és e kettőhöz képest sokkal kevésbé az alapvető gazdasági működésnek.
- Így van.
- Teljes mértékben.
- És mindez azért van, mert két dolgot leszámítva mind ez idáig nem voltunk képesek valódi növekedést elérni. Részint a pénz leértékelésével, részint pedig további kölcsönök felvételével reméltük a megváltó fellendülést. Jim Iuorio, ilyen körülmények között hogyan működnek a befektetések?
- Természetesen a befektetések tovább folynak, hiszen emlékezzenek rá, hogy a világ valamennyi központi bankja számára – nemcsak a mi esetünkben igaz ez – egy adott ponton elengedhetetlenné válik a pénz leértékelése. Nem lehet… Egész egyszerűen a pénzt be kell invesztálni bizonyos dolgokba. Számomra a…
- Mr. Lacamp, a nagyobb országok mindegyike jelentős aranykészlettel rendelkezik. Mindez számomra azt mutatja, hogy az arany vonzó befektetés. Az ön számára, a felhigított pénzünkkel, az arany vajon vonzó befektetés?
- Úgy gondolom, hogy az arany mind fizetőeszközként mind értékmegőrzőként rendkívül vonzó. Egyetértek Jimmel; elengedhetetlen, hogy bizonyos forrásokkal rendelkezzünk, de a volatilitás sajnos nem fog eltűnni, ezért én úgy látom, hogy a befektetőknek egész egyszerűen meg kell végre válniuk mindattól, ami számukra visszásnak tűnhet. Elengedhetetlen, hogy a piac emelkedésével is ésszerűen kezeljék a portfóliójukat, és a kereskedések során aprólékosan, alaposabban átnézzék mindazt, ami megnyerőnek tűnik számukra, mert egy csomó minden elmegy ezeken a dolgokon. Az egyetlen jó hír, hogy az elkövetkező időkben a szabadpiacok egész biztosan vissza fognak vágni. A spanyolországi és olaszországi tüntetésekben a piac előtti erőket kell látnunk, ahogy ismételten teret próbálnak nyerni maguknak. És egy adott ponton ezek az erők győzedelmeskedni fognak, hiszen másrészről eljön az a pillanat is, amikor a befektetők kisétálnak majd a képből.
- Ha jól hallottam, akkor azt mondta, hogy szereti az aranyat?…
- Igen, ez valóban elhangzott a szájából.
- Így van, szeretem.
- A két Jimnek köszönjük a részvételt. Érdekességként elmondanám, hogy a héten részt vettem egy konferencián, ahol a számomra egyik legmeggyőzőbb befektető azt mondta, hogy szerinte a jelen körülmények között nehezen hozzáférhető dolgokat kell vásárolni. Elmondása szerint ezek közül az egyik az arany, illetve ilyenek még a különböző ásvány konkréciók is…”
Névjegy valaki
